Drágáim
ma sajnos nem tudom hozni a 3. részt.... ezért kell egy hetet várnotok de hogy kiengeszteljelek titeket dupla részt kaptok majd .
Sok ölelés és legyetek jók

sziiiasztok <3
ma este hozom a 3. fejezetet és remélem kárpótollak vele majd titeket mert sajnos egy hétre elutazom ... addig is jó olvasást.
pusz Hope

1 Díj

köszönöm Hungarian Dylan O'brien nek

Na szóval...

Szabályok

-Írd ki, kitől van

-Írj magadról 10 dolgot

-Válaszolj 10 kérdésre

-Tegyél fel 10 kérdést

-Küldd tovább 10 embernek

10 dolog rólam

1. Imádom a One Directiont! <3

2. Tündinek hívnak :D

3. Van 2 lovam.

4. kint votlam az 1D Milanói koncertjén *-*

5. Szeretnék egy Porschet ami ugyan olyan mint Harry

6. Totálisan oda vagyok Harryért és Louisért <3

7. szeptembertől Londonba fogok tanúlni :D

8. igazi Directioner vagyok XD

9. gyakran szoktam dalokat írni a történet írás mellett

10. az egyik lovamat Louisnak hívják

10 kérdés

1. Szereted a Teen Wolfot?

- hát egy részt láttam belő és nem is tudom nem rossz :)

2. Hiszel abban, hogy megtalálod az igazit?

- igen hiszek benne 

3. Szeretnél amnéziás lenni ,hogy elfelejthess mindent? 

-hát... nem nem szeretnék

4. Halnál meg olyanért, akit nagyon szeretsz?

- igen meghalnék érte azt hiszem

5. Ha tudnád, hogy egy nap van hátra az életedből mit csinálnál?

- mindent megtennk azért hogy találkothassak az 1D-vel

6. Ha lenne egy unikornisod, hogy neveznéd el?

- Kevin *-*

7. Mit gondolsz magadról?

- egy kedves és bolondos lány vagyok aki valamit a fejébe vesz azt minden áron megvalósítja

8. Félsz a pókoktól?

-naná hogy félek

9. Kedvenc helyed?

- London

10. Szerinted jó segge van Louis Tomlinsonnak?

- igen :D nagyoon jó

 10 kérdés

1. Szereted a One Directiont?

2. Hiszel abban, hogy megtalálod az igazit?

3. mit mondanál ha ma felhívnának azzal hogy Niall Horan a rokonod? 

4. Halnál meg olyanért, akit nagyon szeretsz?

5. ha lenne egy galambod mi lenne a neved?

6. ha elutazhatnál hová mennél?

7. Mit gondolsz magadról?

8. mit gondolsz a Larry Shiperekról?

9. Kedvenc helyed?

10. Lennél Harry Syles  barátnője?

A következő 10 blognak küldöm tovább

http://senkineksemkellesz.blogspot.hu/

http://almomnakelek.blogspot.hu/

http://harrystyleslittlethings.blogspot.hu/

http://itwontbeonlysummerlove.blogspot.hu/

http://one-direction-lovestory-foryou.blogspot.hu/

http://dreamorrealityf.blogspot.hu/
http://secrets-harry-styles-fanfiction.blogspot.hu/

http://helpforyoucriticism.blogspot.hu/ http://thefighter-hu.blogspot.hu/
http://loveyoumorethanpizzaa.blogspot.hu/

köszönöm

sziasztok 
nagyon de nagyon örülök az első feliratkozónak <3 de azért jó lenne ha többen lennénk.
hát meghoztam a 2.fejezetet és még mindig nem tilos az oldalra feliratkozni valamint megjegyzéseket írni. 
pusz Hope

2.fejezet

Otthon fáradtan dőltünk a tévé elé.
- Hű,Hope, nem gondoltam volna, hogy egy lány ilyen jól tud focizni - mondta Liam.
- Én meg nem gondoltam volna, hogy fiú létére sikerül kicseleznem Harryt.
- Hagytam magam - forgatta meg a szemeit.
- Hát persze - nevetett fel Zayn.
- Jó. Nem válthatnánk témát?! - idegeskedett Harry.
Erre mindenki felnevetett.
- Én elmentem zuhanyozni - álltam fel. Hátra néztem és láttam, hogy Zayn és Louis egymásra mosolyognak, majd rám vetik tekintetüket.
- És ugye nem fogtok utánam jönni?
- Neeem. Mi nem olyanok vagyunk - kacsintott Zayn.
Felmentem a fürdőbe és becsuktam az ajtót. A kulcslyuk elé toltam a szennyeskosarat.
Zuhanyzás után magamra vettem a fehérneműt és a köntösömet. Kimentem, s a két srác (Louis és Zayn) csalódottan álltak a fal mellett.
- Mi van? - tártam szét a karjaimat, miután végigmértek.
- Bezárkóztál - mondta csalódottan Louis.
- Hogy ti mekkora perverzek vagytok! - ráztam meg a fejemet, majd a szobámba mentem felöltözni.
Pár perc múlva visszamentem a fiúkhoz, akik unalmasan a tévét bámulták.
Leültem melléjük, majd azt vettem észre, hogy Harry folyamatosan engem bámul. Egy kicsit zavar volt, de próbáltam nem észrevenni.
- Na jó, felmentem a szobámba.
- Még csak most jöttél le! - szólt Zayn, de ekkorra már az emeleten voltam.
Hanyatt feküdtem az ágyon, majd a kezembe vettem egy magazint.
Címlapon: 15 ÉRDEKESSÉG A 1D SRÁCOKRÓL
Ez szuper. Már még itt is ők... Őszintén szólva már Harryn kívül egyikükkel sincs bajom.
Belelapoztam a magazinba és kerestem egy másik sztorit.
Little Mix. Ez az, őket szeretem.
Alig pár sort olvastam el, máris megzavart valaki.
- Ki az? - kérdeztem, miután kopogott.
Szó nélkül bejött Harry.
- Te mit keresel itt? - ültem fel, de ő nem szólt semmit - nem hallod? - álltam elé, mire közelíteni kezdett, így egészen a falnál kötöttem ki. A fejem fölött megtámaszkodott a kezével és a feje kb 10 centire volt az enyémtől.
- Mit akarsz? - kérdeztem idegesen.
- Szerintem én tetszem neked - mondta halkan.
- Pff. Te megőrültél? Akkor se jönnék össze veled, ha fizetnének érte!
Harry nem szólt semmit, csak mosolygott, mire nagy levegőt vettem.
Úristen... Az illata... az illata mennyei... és innen közelebbről nézve csodaszép szeme van.
MI?! TÉRJ MAGADHOZ HOPE!!
Megráztam a fejem, hogy visszacsöppenjek a valóságba.
- Mikor fogod bevallani?
- Mit?! - akadtam ki.
- Hogy tetszem neked - mosolygott, s egyre közelebb hajolt.
- Nem! Nem tetszel!
- Hát persze... Amikor a közeledben vagyok folyton ideges vagy.
- Igen, mert idegesítő vagy! Vagy talán én tetszem neked?
- Mi? - engedte el a falat - dehogyis!
- Akkor ezt megbeszéltük - fordultam el.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel végeztem. Be fogom bizonyítani hogy tetszem neked - azzal kiment a szobából.
Nagyon ideges lettem. Ő az egyetlen, aki ennyire fel tudott idegesíteni. Még soha nem haragudtam ennyire senkire, talán csak Tomra.
Újra kezembe vettem a magazint és az ágyra feküdtem, de túl ideges voltam, hogy olvassak. Levágtam a földre, majd bámultam kifelé a nyitott ablakon.
Hosszasan néztem az arra elsétáló szerelmes párokat, s a végén már betelt a pohár. Becsaptam az ablakot.
A gyomrom jelezte, hogy éhes vagyok, így lementem főzni valamit.
- Hope mi most elmentünk! - szólt Liam - majd jövünk!
Becsukták maguk után az ajtót. De jó, így végre egy kicsit nyugalomban lehetek. Legalábbis azt hittem... Mert két perc múlva Harry berontott.
- A szívrohamot hozod rám te idióta! - ordítottam.
- Csak hoztam egy CD-t. Hallgasd meg, ez a Take Me Home című albumunk.
Letette az asztalra, majd kiment. Most komolyan azt fogja hinni, hogy meghallgatom?! Hát akkor nagyon téved.
Megfőztem a kaját és leültem enni. Túlságosan is nagy volt a csend, így bekapcsoltam a rádiót. Akkor kezdődött el egy zene, ami nem is volt olyan szörnyű. Sőt, imádtam! A mikor már harmadszorra ment a refrén, én is énekeltem.
Vége lett a számnak, s utána ezt mondták:
- Ez volt a One Directiontől a Live While We're Young.
Pont ittam, s erre félre nyeltem. Lecsaptam a poharat, a rádióhoz szaladtam és kikapcsoltam.
Néztem az asztalon lévő CD-t és alig bírtam, hogy ne hallgassam meg. Végül megtört a jég. Betettem a magnóba és elindítottam. Első szám a Live While We're Young volt, amit örömmel hallgattam végig, s már fújtam a szöveget.
Aztán jött a többi szám, amiket szintén imádtam.
- Khm.. - hallottam a hátam mögül, mire ijedten megfordultam. Liam állt ott.
- Ez... csak nem tudtam, hogy mi ez, így meghallgattam - magyarázkodtam.
- Nem mondom el senkinek, hogy tetszett, ha ezt szeretnéd. Csak akkor mondd meg, hogy imádtad.
- Hát.. Nem... nem olyan rossz. De akkor kérlek ne mondd el senkinek!
Kicsit felnevetett.
- Jó, nem mondom. Amúgy csak pénzért jöttem, megyünk kajálni. Te nem jössz?
- Nem. Most ettem, de köszi a meghívást.
Rám mosolygott, majd kiment a házból.
És amit észrevettem: megint képes voltam emberi hangos beszélni! Lehet, hogy még valamikor lehetek olyan ember, aki normálisan tud kommunikálni? Nem tudom... Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
A CD-t visszatettem a tokba, s ugyanúgy tettem az asztalra, ahogy azt Harry hagyta.
Nem bírtam ki, muszáj voltam még egyszer végighallgatni a számokat, de nem kockáztathatok. Inkább letöltöm YouTube-ról.
Felmentem a laptopért és az összes számot letöltöttem az telefonomra.
Kényelmesen lefeküdtem az ágyra, becsuktam a szemem és úgy hallgattam. Észre se vettem, de már az összes számot kívülről fújtam és énekeltem.
Épp szünet volt a két szám között, s akkor hallottam, hogy csapódik lent az ajtó. Gyorsan kikapcsoltam a zenét és lementem.
- Sziasztok. Már meg is jöttetek?
- Amint látod - mondta félvállról Harry.
- Na jó. Elmondanátok, hogy mi bajotok van egymással? - kérdezte Niall.
Harryvel egymásra néztünk, majd vissza Niallre, de nem szóltunk semmit.
- Szerintem egymásba zúgtak - súgta Louis Niallnek, bár mindenki hallotta és ránk néztek.
- Mivan?! Dehogyis! - tiltakoztam, s Harry is csatlakozott hozzám.
- Ugyan! Csak rátok kell nézni - nevetett fel Alan, mire ránéztem.
- Alan! Legalább te ne találgass ilyeneket!
- Bocs, de ez az igazság.
- Na jó, én elmentem - jelentettem ki, majd kiviharzottam a házból.
Rohantam a parkba, igaz, már eleredt az eső.
Leültem egy padra és a tócsába bámultam magam. Aztán egy másik lány is megjelent, és felnéztem rá.
- Miért ülsz itt az esőben? - ült le mellém.
- Hosszú történet...
- Van időm. Amúgy Kat vagyok.
Ránéztem a mosolygós lányra, s meglepődtem, hogy valakit érdekel az unalmas történetem.
- Én Hope vagyok.
- Gyere fel hozzám, megiszunk egy teát és elmeséled, oké?
Bólintottam, majd elmentünk Katékhez és leültünk teázni.
Elmeséltem neki a történetemet, Tomtól kezdve a mostani helyzetig mindent.
- És most komolyan egy házban élsz a One Directionnel?
- Aha - mondtam, s félrehúztam a számat.
- Nem is örülsz neki? Tudod hányan lennének a helyedben?
- Tudom. És akármelyikükkel cserélnék.
- Én tényleg nem értelek. Ez mind Tom miatt van? Hogy így viselkedsz?
- Sajnos igen...
- És akkor.... miért nem fordulsz szakemberhez?
- Mert nem vagyok bolond.
- Oké, te tudod és nem akarok beleszólni.
- Köszi, hogy meghallgattál. Sokkal jobban érzem magam - mondtam egy kis csend után.
- Örülök neki. Ha bármi van, nekem akármikor szólhatsz - mosolygott.
Kikísért az ajtóig, majd ott búcsút vettünk és hazamentem.
- Hol voltál?! - förmedt rám Alan.
- Nyugi, csak sétáltam - néztem rájuk értetlenül.
- És a telefonodat miért nem vetted föl? - kérdezte Louis.
- Bocs, nem hallottam.
- Aggódtunk érted - mondta Liam.
- Én nem - motyogta Harry, mialatt a telefonját nyomkodta.
- Reméltem is - válaszoltam, majd felrohantam a szobámba. Valamiért fáj, hogy bunkó velem, de nem tudom, miért. Talán a többi ember is ezt érzi, amikor én vagyok bunkó... Lehet, hogy meg kéne változnom.
Már este fele járt, így elmentem aludni.
Az éjszaka közepén felébredtem és lementem a konyhába inni.
Liam is akkor jött le és egy kicsit leültünk beszélgetni.
- Mikor valljátok be? - kérdezte sunyin mosolyogva.
- Mit? - tettem a hülyét.
- Hogy egymásba zúgtatok.
- De nem zúgtunk egymásba!
- Na jó. Ezen nem vitatkozom. Ha te mondod, akkor biztos úgy van.
Láttam rajta, hogy nem hiszi el. De miért gondolja azt mindenki, hogy egymásba zúgtunk?! Ez nevetséges... Mint már mondtam: akkor se jönnék vele össze, ha fizetnének érte!
Ráadásul arra is megesküdtem, hogy soha nem leszek szerelmes Tom után. Szóval nem értem őket, de mindegy.
Visszamentem a szobámba aludni.
Másnap reggel, mikor felébredtem, volt valami az éjjeliszekrényemen.
- Hát ez meg mi? - nézegettem a különleges ajándékot.

1.fejezet

Átlagos reggelnek indult. Az órám csörgésére felébredtem, kimásztam az ágyból és lebotorkáltam a konyhába. Épp a reggeli kávémat iszogattam, amikor Alan loholva rontott be az ajtón.
- Hope! Drága Hope! Úgy szeretlek! - ült le velem szemben.
- Mit akarsz? - kérdeztem, majd álmosan a bögrémbe kortyoltam.
- Miért gondolod, hogy bármit is akarok?
Felhúzott szemöldökkel ránéztem, mire elnevette magát.
- Jó, tényleg szeretnék kérni egy szívességet.
- Hallgatlak - mondtam egyhangún, amíg a bögrémet a mosogató felé vittem.
- Szóval az a helyzet, hogy van egy barátom, akivel nagyon jóban vagyunk. És most nincs hol laknia, szóval... Nem lakhatna itt?
- Felőlem.
Alan nagyot nézett. Túlságosan is álmos voltam, hogy leálljak vitatkozni, amikor tudom, hogy úgyis neki lesz igaza.
- Köszi, egy angyal vagy - ölelt meg - ja... és még valami.
Ránéztem és vártam a folytatást.
- Van még négy haverja, akikkel eddig együtt lakott... és tudod, nálunk van hely bőven...
- Figyelj, ha nem forgatják fel a házat, felőlem jöhetnek.
Azzal felmentem a szobámba és magamra vettem valami kényelmes ruhát.
Visszamentem a földszintre és vártam, hogy Alan hozza az új lakókat.
A tévét kapcsolgattam, ekkor nevetgélést hallottam kintről.
- Ezek biztos ők lesznek - gondoltam.
Az ajtó előtt álltam, épp a kilincset akartam megfogni, amikor bejöttek.
- Srácok, ő itt Hope, akiről meséltem. Hope, gondolom ismered őket. Ők a One Direction.
- Hogy ismerem-e? Mást se lehet hallani, csak One Direction így, One Direction úgy... Még a csapból is ők folynak...
Igazából még egy számukat se hallgattam meg, de amiket hallok róluk, az egy kicsit sok. Amikor még voltak barátnőim egyfolytában róluk beszéltek, így azokból a csevegésekből kimaradtam. Már nagyon untam.
Őszintén? Nem örülök, hogy egy házban kell élnem egy tinibandával, de Alan kedvéért kibírom. Hiszen ő is sok mindenben támogatott, most rajtam a sor.
Azt vettem észre, hogy Zayn a dekoltázsomat vizsgálgatja.
- Khm.. - szóltam neki, mire vette a lapot.
- Bocs, csak tudod mi is fiúkból vagyunk - kacsintott.
- Erre gyertek - mutatta nekik Alan az utat.
Levágódtam a kanapéra és tovább bámultam a tévét, amiben természetesen semmi érdekes nem ment. Halk nevetésre lettem figyelmes, ami az udvar felől jött.
Kimentem én is, és láttam, hogy a fiúk fociznak. Legszívesebben én is csatlakoztam volna, mert imádok focizni. De akkor azt hitték volna, hogy miattuk álltam be.
- Hope gyere te is! - szólt Louis.
- Kösz de kihagyom - azzal sarkon fordultam és visszamentem a házba.
- Ne foglalkozz vele, mindig ilyen - hallottam Alan hangját.

A napot nagy nehezen átvészeltem. Valamennyire megbarátkoztam a gondolattal, hogy egy házban kell élnem velük. Végülis az életem már így is romokban hever, legalább Alan érezze jól magát.
Vacsora közben valahogy zavaró volt, hogy nem csak ketten ülünk az asztalnál.
- Mesélj magadról Hope. Olyan szótlan voltál egész nap - mosolygott kedvesen Niall.
- Tudod nem minden nap költözik be egy csapat idióta, hogy felforgassák az életemet - ezzel levágtam a villát és felrohantam. Lehasaltam az ágyra és a fejemet a párnák közé dugtam.
Valaki kopogott az ajtómon.
- Ki az? - ültem fel.
- Csak én - nyitotta ki Liam - bejöhetek?
Halványan bólintottam, majd becsukta maga után az ajtót és mellém ült.
- Sajnálom, hogy idepofátlankodtunk, de Alan azt mondta, hogy neked sincs semmi kifogásod ellene.
- Persze, hogy azt mondtam neki, mert ő mindig támogat mindenben.
- Akkor szeretnéd, ha... elköltöznénk?
- Nem. Nem bírnám, ha Alan miattam lenne szomorú, és ma láttam rajta, hogy jól érzi magát köztetek. De majd valahogy próbálok megbarátkozni a helyzettel.
Nagy meglepetésemre képes voltam emberi hangon beszélni. Talán ez a Liam nem is olyan gyerekes és őrült, mint az látszik. Talán ő a legkomolyabb a bandában. Lehet, hogy még jóba is lehetnénk.
Mi??? Hope!!! Térj magadhoz, miket beszélsz?!
- Akkor én most megyek is. Jó éjszakát.
Kiment az ajtón, s én még akkor is szótlanul ültem.
Hány millió lány lenne a helyemben! Igazából akármelyikkel cserélnék...
Lassan odamentem az ablakhoz és kinyitottam. A hideg levegő betelítette az egész szobát, s mélyen beszívtam. Ettől kicsit lenyugodtam.
Sokszor felnézek az égre és végiggondolom, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Mivel érdemeltem ki, hogy Tom ezt tegye velem. Ez örökre nyomot hagyott a lelkemben, ezért vagyok mindenkivel olyan ellenséges és ezért nincsenek barátaim.
Mikor fázni kezdtem, becsuktam az ablakot és befeküdtem a puha ágyba. Magamra húztam a takarómat és elaludtam.
Reggel éreztem, hogy a nap sugarai simogatják a bőrömet. Kinyitottam a szememet, majd első dolgom volt, hogy a fürdőszobába menjek. Általában nem így kezdem a reggelt, de most, hogy 6 fiúval lakom együtt, muszáj valahogy kinéznem. Nem mintha annyira érdekelne a véleményük, csak... na mindegy.
Mikor elkészültem, körülnéztem a házban, de még mindenki aludt. Így egyedül ültem le reggelizni.
A müzlis tálam félig volt tele, amikor lépteket hallottam. Pá pillanat múlva a göndör jelent meg a konyha ajtóban.
- Jó reggelt - köszönt, de a hangjából valamiféle dühöt szűrtem le.
- Neked is - válaszoltam, majd a szememmel követtem, ahogy ő is reggelit készít magának, majd velem szembe leül. Egy szót sem szólt. Talán valami rosszat mondtam?
- Harry, valami baj van? - kérdeztem.
- Nincs - válaszolt egyhangúan.
- Ahogy látom te se örülsz az új helyzetnek...
- Most hülyéskedsz? Ide jövünk, erre te közlöd, hogy unsz minket.
- Tudod valaki normális zenéket szokott hallgatni!
- Attól, hogy a zenénk nem tetszik, nem kéne gorombának lenned!
- Én vagyok a goromba? Ki állított be ide, hogy felforgassa az életemet?
- Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, nagy ívben elkerültelek volna! Ráadásul amikor beléptünk, már rögtön olyan fejet vágtál, hogy: "na szuper".
- Miért mit vártál?
- Hát azért valami kedves szó jól esett volna.
- Kedves szó kell? Hát tessék: hülye vagyok, hogy egy egoista tinisztárral leálltam akár egy szóra is!
- Én vagyok az egoista?
- Igen te!
- Mit képzelsz te magadról?
- Ezt én is kérdezhetném, Mr. "sztár vagyok és beszélj velem rendesen".
Már mindketten álltunk és ordítoztunk.
- Hé, hé! Itt meg mi folyik? - jött le Louis.
Dühösen Harryre néztem, majd felrohantam a szobámba. A lépcsőn még 4 ijedt tekintettel találkoztam, de mintha ott se lettek volna, tovább mentem.
Alan utánam jött, de én hátat fordítottam neki.
- Nézd Hope. Tudom, hogy ez a helyzet még új neked, de kérlek próbáld valahogy megszokni!
- Nem hallottad, hogy miket mondott? - fordultam felé idegesen.
- De hallottam. Azért te is mondtál egy-két durva dolgot.
- Tudod, hogy amióta az a dolog történt velem, megváltoztam.
- Igen, de attól még nem kéne veszekedned másokkal!
Nagy levegőt vettem és lehiggadtam.
- Jó igazad van. Sajnálom.
Közelebb mentem és megöleltem.
- És most szépen bocsánatot kérsz Harrytől.
- Azt már nem! - engedtem el, hogy a szemébe nézhessek.
- Jó-jó. Akkor csak kis lépésekben haladunk - tartotta fel a kezeit és elmosolyodott.
- Hé Alan - jött be Louis - öö.. bocs, megzavartam valamit?
- Nem - válaszolt Alan.
- Oké, csak azt akartam kérdezni, hogy nincs kedved kimenni a pályára?
- De! Jó ötlet.
- Fociztok? - kérdeztem, majd nyeltem egy nagyot. Legszívesebben ordítottam volna, hogy: én is akarok menni!
- Aha. Te nem jössz? - kérdezte Louis.
- Ja, gyere te is - fordult felém Josh - imádsz focizni.
Párszor kinyitottam a számat, aztán gyorsan visszacsuktam. El akartam kezdeni a mondandómat, de nem tudtam, hogy mit mondjak. Igazából el akartam menni, de ott lesz Harry is... Tényleg! Ott lesz Harry is! Ennél jobb alkalmat nem is találhatok, hogy idegesítsem.
- Oké. Akkor indulhatunk? - kérdeztem mosolyogva, majd kiviharzottam a szobából. Fél szemmel láttam, hogy mindkettejük álla leesik.

Kb 10 perc múlva a focipályán voltunk.
- Te is fogsz játszani? - kérdezte Harry lenézően.
- Igen. Csak aztán nehogy kicselezzelek.
- Hahaha! Te engem? Most csak hülyéskedsz, ugye?
Egy megvető pillantást vetettem rá, majd a többiekhez fordultam. Őket már valahogy el tudtam fogadni, de Harryt... hát... nagyon nem!
- Kezdhetjük? - csapta össze a tenyerét Liam.
- Osszuk szét a csapatot - mondta Josh.
- Oké, akkor... - gondolkodott Zayn - én leszek Harryvel, Alannal meg... Hopeval.
- Mi? Azt már nem! - kiabáltuk egyszerre Harryvel.
- Én nem leszek ezzel egy csapatban - mutatott rám a göndör.
- Hát én sem ezzel - mutattam az előttem szólóra.
- Jó, akkor Harry helyett Niall lesz velünk. Jó lesz így? - kérdezte Alan, mire mindketten bólintottunk.
Elkezdtünk focizni. A csapatom (Alan, Niall és Zayn) megszavazták, hogy én legyek a kapus.
Beálltam a helyemre és vártam, hogy a labda arra felé vegye az irányt.
Nem sokára így is lett. Harry közelített a labdával.
- Ez durva... nem kéne Harryt leállítani? Ha ideges, nagyot rúg  - aggódott Liam.
- Áhh, Hope kemény csajszi, nem lesz baj - nyugtatta meg őt Alan.
Rákoncentráltam a labdára és Harry lábmozgását figyeltem, hogy melyik oldalra fogja rúgni. Mikor közelebb ért, ajkait összeszorította, jobb lábát hátra emelte. Megfeszültek láb izmai, majd egy hatalmasat rúgott a labdába.
Nagy levegőt vettem és a labda felé ugrottam, amit sikeresen kivédtem.
- Mi a....? - nézett nagyot Harry.
- Ez szép volt! - jöttek oda a többiek is.
- Nagyon jó vagy - ütögette meg a vállamat Zayn, majd egy gonosz mosolyt mutattam Harry felé.
Folytattuk a játékot. A közepe felé meguntam a kapus "szerepet", és megkértem Niallt, hogy álljon be helyettem. Kíváncsiak voltak, hogy hogy játszom kint, így belementek.
Középkezdésnél lepasszoltam a labdát Zaynnek, ő vitte egy darabig, majd visszarúgta nekem. Hirtelen a semmiből előttem termett Harry, majd a lába között átrúgtam a labdát, kikerültem és nagyot rúgtam bele. De kapufára sikerült.
- Nem baj! Szép volt! - adott egy ötöst Zayn és Alan a háttérből Niall is megdicsért.
- Nem ment be - vigyorgott Harry.
- Nem, de kicseleztelek.
- Hagytam magam - forgatta meg a szemeit.
- Ja persze - nevettem fel, majd ott hagytam őt.
- Folytassuk! - kiabált Liam.
Tovább játszottunk, körülbelül 2 órán keresztül. Aztán beültünk a Nando'sba Niall kérésére.

Sziasztok! :)
Eljött a várva várt első rész.. :) Nagyon boldog lennék ha ehhez lenne legalább egy megjegyzés hogy milyen lett és örülnék a feliratkozóknak is . A kövi rész délután kerül föl.Jó olvasást mindenkinek. <3 
sok sok ölelés: Hope

Prológus

Az életemet sikeresem tönkre tettem. Csak egy ember van, akire számíthatok. Ő pedig Alan Taylor.

A bátyjám. Vele élek egy hatalmas házban Londonban. A szüleim amerikában laknak, mert a beteg nagymamámat kell ápolni.

Nincsenek barátaim, állítólag túl goromba és bunkó vagyok. Ezt nem is tagadom, de ez csak egy álca, legbelül egy érzékeny lélek lapul. Erre az álcára azóta van szükségem, mióta találkoztam Tom Sheeronnal. Beleszerettem és az érzelmeim iránta teljesen elvakítottak. Alan szólt, hogy nem jó ötlet vele lenni, de nem hallgattam rá. Aztán Tom ezt szépen kihasználta. Durva dolgokba rángatott bele, mint például lopás. Én meg követtem őt, mint egy pincsi kutya. Meg is lett az eredménye. Eladott pénzért. Azt mondta, hogy a régi trafó háznál találkozzunk. El is mentem oda, s vártam. De Tom nem jött. Mikor épp indultam volna, valaki megfogott és visszarántott. Sikítoztam, de hiába. Megerőszakolt. Aztán másnap láttam, hogy ez a fazon Tomnak pénzt ad. És a legdurvább az az, hogy nem is tagadta. Röhögve a szemembe mondta, hogy hülye csitri vagyok, aki neki mindent elhiszek. Nos, azóta nem láttam, remélem nem is fogom.
Az életemet sikeresen elcsesztem. Még szerencse, hogy Alan mindig mellettem áll.
Egyetlen dologra megesküdtem: soha nem leszek szerelmes.
Tudom hülyeség, de ez van. Félek a szerelemtől. Félek, hogy megint nagyot csalódok. Az embereket nem engedem közel magamhoz. Barátaim voltak, de amióta Tom azt tette velem, már őket is elhanyagoltam. Mindenkiben csak a rosszat láttam, kivéve Alanban.
Szóval az életem egyhangú és unalmas.